FRISS!

FeedLine

ADVERTISEMENT
loading...

Miért olyan nehéz a távolságtartás járvány idején?


A koronavírus-járvány elleni küzdelem egyik fő eszköze az emberek közösségi érintkezéseinek radikális korlátozása. Ezzel azonban van egy nagy probléma: az emberek nagyon nem szeretik, ha korlátozzák a közösségi érintkezéseiket.

A világ minden tájáról rendszeresen érkeznek hírek arról, hogy sokan a kormányuk által szépen kért vagy kötelezővé tett korlátozásokat nem veszik elég komolyan, továbbra is közösségi programokat szerveznek, ismerősökkel találkoznak. Nincs ez másként Magyarországon sem, ahol a járványügyi intézkedéseket koordináló operatív törzs legutóbbi beszámolója szerint a hatósági házi karanténba utaltak ellenőrzése során 564 esetben találtak szabálytalanságot, 456 fővel szemben szabálysértési eljárás indult, 40 figyelmeztetést és 269 helyszíni bírságot szabtak ki. A kijárási korlátozások kapcsán is rengeteg szabályszegéssel találkoztak, ezek miatt 442 esetben eljárás is indult, és további 1442 esetben figyelmeztették az illetőt. Az ilyen esetek valós száma ennek nyilván a sokszorosa.

De miért ilyen nehéz betartani ezeket a korlátozásokat, amikor egyrészt nyilvánvaló, hogy a járvány tényleg komoly veszélyt jelent, másrészt az is egyre egyértelműbb, hogy a közösségi távolságtartás valóban segít a vírus terjedésének lassításában? Persze akadnak olyanok, akik még most is úgy gondolják, hogy ez az egész koronavírusosdi csak médiahiszti, és a szabálykövetési hajlandóságban is lehetnek nagy egyéni eltérések. De ezek mellett

Egymásra utalva
Az ember természetéből adódóan keresi a társai közelségét. Őseink már a kőkorszak óta ultratársas lények, mert rájöttek, hogy csoportba verődve és együttműködve hatékonyabban tudnak a fennmaradáshoz szükséges mennyiségű élelmet gyűjteni. A fenyegetések elleni védekezés is könnyebbnek bizonyult összefogva, mint egyedül. Az emberi kooperáció az evolúciónk során jóval széleskörűbbé és hatékonyabbá vált annál, mint ami más fajoknál megfigyelhető.

A közösségi kooperáció az idők során egyre inkább kiterjedt. Míg őseink idején kis önellátó csoportok végeztek minden olyan tevékenységet, amelyre a közösség életében szükség volt, mára mindannyian nagyban hagyatkozunk a világban szétszórtan élő ismeretlen embertársaink tudására és képességeire. Ennek a munkamegosztásnak az eredménye a korábban példátlan mértékű egymásrautaltság. Ezért

AZ IZOLÁCIÓ NEMCSAK EGYÉNI, DE TÁRSADALMI SZINTEN IS PRÓBÁRA TESZI AZ EMBEREKET.

Ebből következik az a jelenség, amelyet a pszichológia angolul úgy hív: the illusion of explanatory depth, azaz szó szerint a magyarázó mélység illúziója. Az a tévhit, hogy értjük a világ dolgainak működését, miközben valójában a legtöbb dologról csak nagyon felületes és hiányos tudásunk van. Ha valakit megkérdezünk, tudja-e, hogy működik a rádió vagy hogy jut el a banán a Lehet téri piacra, nagy valószínűséggel igent fog válaszolni, de ha részletesen el kéne magyaráznia, abba már jó eséllyel beletörne a bicskája. A világ mégis működik, mert alapvető bizalmat helyezünk azokba, akik tényleg értenek az egyes apró részterületeihez. A legtöbben a koronavírus eddig feltárt működési mechanizmusát sem saját tapasztalat alapján ismerjük, hanem mert elhisszük a tudósainknak, amit kiderítettek róla. (Már aki elhiszi.)

A nélkülözhetetlen, veszélyes érintés
A fizikai kontaktus és mások társasága biológiailag is hatással van ránk. A társas érintkezés olyan neurotranszmittereket és hormonokat – főleg endorfint, szerotonint és oxitocint – szabadít fel, amelyek hozzájárulnak a boldogságérzetünk növekedéséhez. Ezt nemcsak az ismerősökkel való találkozás válthatja ki, hanem az a sporteseményeken, koncerteken és hasonló tömegrendezvényeken tapasztalható közösségi élmény is, amelyet a közös szurkolás vagy éneklés, a másokkal megosztott tapasztalaton keresztül létrejövő kötődés érzete jelent. A magány ezzel szemben tartós stresszhelyzetté alakulhat, amely a mentális és a fizikai egészséget is veszélyezteti: a huzamosabb egyedüllét depresszióhoz, magas vérnyomáshoz, szív- és érrendszeri problémákhoz és alulműködő immunrendszerhez vezethet.

A testi érintkezésnek fontos szerepe van a már említett anyagok felszabadításának a testünkben, így hozzájárul az örömérzethez és az emberek közötti kötődés kialakulásához, fenntartásához – nem csoda, hogy a szülőknek is minél előbb és minél több bőrkontaktust ajánlanak az újszülöttjükkel, mert annak a szívritmus és a légzés szabályozásától a fertőzések távol tartásán át a szoptatást beindító hormonok termeléséig, illetve a stresszhormon-termelődés csökkentéséig rengeteg bizonyított haszna van. De az érintés jótékony egészségügyi hatásai nemcsak csecsemőkorban, hanem a gyerekkoron át egészen felnőttkorig megfigyelhetők. A kevesebb fizikai érintésben részesülő tinédzserek például több vizsgálat szerint hajlamosabbak az agresszióra.

A járvány kirobbanása óta a világ legtöbb szegletében a fizikai kapcsolatteremtés jelentős részét a virtuális kommunikáció váltotta fel. Az online kapcsolattartás fontos vívmány, rengeteg szituációban nélkülözhetetlen segítség, pláne mióta a videócseteléssel egyre jobb minőségben és egyre több ingert megmozgatva lehet élni. A fizikai kontaktust azonban nem tudja pótolni, mert az ember egyszerűen szereti az érintést, a baráti kézfogástól a rokoni ölelésen át a szexig. Az online kommunikáció térhódítása normális körülmények között is hozzájárulhat a fizikai érintkezés visszaszorulásához, de a járványhelyzet által ránk kényszerített száműzetés ezt a folyamatot a végletekig fokozza.

A sors kegyetlen fintora, hogy egy egészségügyi veszélyhelyzet kezelésére jelenleg a leghatékonyabb eszközünk épp annak a társas érintkezésnek a korlátozása, amely hosszú távon elengedhetetlen az egészségünk megőrzéséhez. És fordítva: járvány idején épp az egyébként létfontosságú fizikai kontaktus jelenti a legnagyobb kockázatot.

Kitartás!

NA DE MÉGIS MIT LEHET TENNI, HOGY JÁRVÁNYÜGYI TÁVOLSÁGTARTÁS IDEJÉN SE ŐRÜLJÜNK BELE A TÁRSAS KAPCSOLATOK HIÁNYÁBA?

Miután leírtuk a nyilvánvalót, hogy a fizikai kontaktust nem tudja kiváltani a virtuális kommunikáció, jöhet is az egyik legfontosabb tanács: kommunikáljunk minél többet virtuálisan! Attól még, hogy a testi érintkezést nem váltja ki, felbecsülhetetlen eszköz a szeretteink, barátaink eléréséhez (na meg a munkához és a tanuláshoz, de ez már egy másik cikk témája). És nem csak a videócset vagy az online hanghívás, hanem a hagyományos telefon is: épp a járvány által leginkább veszélyeztetett korosztály, az idősek viselhetik legrosszabbul a társas korlátozásokat, őket pedig nem feltétlenül Whatsappon vagy Viberen érdemes keresni.

ADVERTISEMENT
loading...

Copyright © 2017-2020 TheBurgersKiberScripting® GmbH. All Rights Reserved.

Megosztás Facebookon